5. fejezet

Blue szemszöge

Arra keltem, hogy párnákat dobta a fejemhez. Levegő után kapkodtam miközben kinyitottam a szememet.

„Mi a … mindketten az én ágyamban fekszetek!” Hannah csak úgy köpte a szavakat, ami engem káromkodásra késztetett.

A picsába Hannah, csak aludtunk az ágyadban!”

„Mást nem csináltatok benne?” kérdezte és közben keresztbe tette a kezeit a mellkasa előtt.

„Nem!” kiabáltuk egyszerre Dylannel. Nem hiszem, hogy egyhamar csinálnánk „olyat” az ő ágyában.

„Hamarosan találkozunk, oké?” mosolygott Dylan, megcsípte az arcomat miközben gyorsan megöleltem.

„Mhm,” bólogattam.

„Szeretlek,” motyogta ahogy egy apró csókot adott a fejem tetejére.

„Én is téged,” mosolyogtam, átöleltem a derekát, az arcomat pedig a mellkasába temettem.

„Uh, nektek tényleg abba kellene hagynotok egymás fogdosását.”

„Mi nem fogdostuk egymást, csak együtt lógtunk tegnap este!” mondtam neki.

„Mhm biztosan szenyorítá.” emelte fel a szemöldökét. Erre a reakciójára megforgattam a szemeimet. Mi? Félig mexikói voltam.

„Oké. Szia Dyl,” köszöntem el tőle végleg amint bezártam mögötte az ajtót.

„Mi volt ez?” ráncoltam össze a homlokomat.

„Ma este koncertre megyünk a Staples centerbe!” sikított és tapsolt.

Lecsendesítettem. „Bocsi, de én levagyok égve,”

„Nem! Figyelj, én megnyertem ezt a két jegyet a kávézóban! És én veled akarok menni, mert a többi lány kurva,”

Megnéztem a jegyeket a kezében és összeráncoltam a szemöldökömet, ahogyan elolvastam a papír tartalmát.

„One Direction. Azt akarod, hogy elmenjek egy kibaszott One Direction koncertre.” mondtam hitetlenkedve.

„Igen! Kérlek. Én csak, gyerünk már a hatodik sorban fogunk ülni! Ezek nagyon jó helyek! Gyerünk, ne gyere megint azzal, hogy a One Directionnel is gondod van,” hallgattam Hannah kirohanását és közben a homlokomat ráncoltam.

Igen az egyikükkel igen is van bajom.

„Bazd meg Hannah,” nyögtem fel.

„Ajh! Jönni fogsz. Még hogyha odáig kell vonszolnom téged akkor is!”

Igen, Hannah-val nem szabad veszekedni. A lány mindig eléri amit elakar, én ebbe komolyan bele fogok halni.

De miért is makacskodom annyira? Hiszen több ezer lány lesz ott, ő nem láthat meg engem.

„Oké, rendben. Hogyha utána elmegyünk vásárolni és te fizetsz,”

„Áll az alku!” vigyorgott és izgatottan felsikoltott. „Ma este jól fogunk szórakozni. Oh Istenem, még elkell döntenem, hogy mit vegyek fel és hogy milyen legyen a hajam na meg sminkem és-,”

„Oké, oké. Egy a millióhoz az esélye, hogy majd felfigyelnek rád, szóval nem kéne erre pazarolnod az idődet,”

„Eh, mert neked van rá esélyed.” kuncogott mire vállat vontam.

Este

Blue szemszöge

Egy ujjatlan felsőt viseltem, egy kicsit izzadtam a meleg miatt, a hajam pedig hullámos volt és ki volt engedve. Úgy gondoltam, hogy igazán nem kell magam kifestenem, szóval csak egy kis szemhéjtust használtam és egy pici pink rúzst kentem a számra.

Kezeimet a zsebembe csúsztattam, úgy követtem Hannaht mint egy kutya a gazdáját, Hannah szó szerint remegett izgalmában.

„Úristen! Itt vagyunk!” üvöltött keresztül a több ezernyi sikítozó lány között. Felnyögtem, lehunytam a szemeimet. Mindketten sorban álltunk, arra várva, hogy kinyissák az ajtót. Egyszer csak kinyitották az ajtót, tudtam hogy kitör a káosz.

„Ez annyira izgalmas! Végre látni a fogom a leendő férjemet Zaynt!”

„Mennyasszonya van vagy nem? Legalábbis én úgy hallottam,”

„Igen, de bármi megtörténhet,” kinyújtotta a nyelvét, erre elmosolyodtam. Még több sikolyt hallottam, láttak valamit mögöttem.

„Oh Istenem ez Niall!”

„Szia Niall!”

„Niall!”

Mindenki felkiáltott, a biztonságiak igyekeztek megfékezni az embereket. Levegőért kapkodtam és reménykedtem, hogy ez nem lesz így végig a koncerten, kitágultak a szemeim ahogy kissé megbotlottam.

„Woah hölgyeim, hölgyeim! Jól vagy, édes?” azt hiszem hozzám beszél. De azért körbe néztem. Majd megbizonyosodjam róla hogy tényleg ő az, és tényleg ő volt.

„Öhh, igen jól vagyok.” bólintottam mire ő elmosolyodott és tovább sétált.

„Azt a kurva, Blue! Niall Horan beszélt hozzád!” mondta hitetlenül miközben a kezeivel ide-oda kapálózott.

„Csak megkérdezte, hogy jól vagyok-e, mivel majdnem megöltek!” hangsúlyoztam az utolsó szót és a bosszantó lányok felé mutogattam.

„Fogd be!” mondta néhány goromba lány.

Fújtattam. „Ne legyél egy seggfej,”

Egyszer csak a tömeg eltávolodott és elvesztettem a szemeim elől Hannaht. Beszorultam idegen directionerek közé, próbáltam kiutat találni közülük.

A picsába.

„Hannah?” kiáltottam el magam. Ohh szuper egyáltalán nem találom őt.

Oldalasan mozogtam, végre találtam egy sarkot ahol nem álltak örült lányok. Mély levegőt vettem majd lassan kifújtam.

Itt simán meghalhatnék.

Látok egy ajtót, és átjárót.

Vitatkoztam magammal, hogy elmenjek vagy ne miközben az ajkamat rágcsáltam.

Az agyam a legjobbat akarta nekem.

Átmentem a lengő ajtón és egy kis kocogásba kezdtem a folyosókon.

Harry szemszöge

„Fiúk! Show time tíz perc múlva!” kiáltott be valaki az öltöző ajtónkon keresztül. Mindannyian bólintottunk.

„Megyek veszek egy italt az automatából.” morogtam miközben megigazítottam a  fürtjeimet.

„Nekem is hoznál egyet?” kérdezte Niall mielőtt kiléptem volna az ajtón.

„Ja.” hazudtam. Nem igazán akartam neki is vinni egyet, ha akar akkor álljon fel és hozzon magának.

Kisétáltam az ajtón és gyorsan végigsétáltam a folyósokon, a gép mindig az épület legvégében állt. Mondjuk a Staples Center gigantikusan nagy volt.

Dúdoltam miközben elővettem a tárcámat, és csak bámultam ki a fejemből ahogy tovább sétáltam.

Nagy hiba volt.

„Ohh bazdmeg!” kiáltottam miközben valaki nekem ütközött. Az ember aki nekem jött elcsúszott és a seggére esett.

„Miért nem nézel az orrod elé te barom!” A lány összerezzent, felismertem ezt a kurvás hangot.

„Blue?” A szemeim kitágultak, mosoly jelent meg az arcomon.

Blue szemszöge

Miközben próbáltam megkeresni a kifelé vezető utat, egy idióta fasz nekem rohant és még csak eszébe sem jutott, hogy bocsánatot kérjen.

Minden amit mondani tudott: „Ohh bazdmeg!” volt.

Wow, pont amire szükségem volt.

Miután megmondtam neki, hogy nézzen az orra elé, felnéztem rá. Feszülten bámultuk egymást, és a szívem elkezdett a hasamban dobogni.

Lefagytam miközben szemeim nagyra tágultak.

„Blue?”

A faszom… ő még mindig emlékszik rám.

Wow, tetkókat csináltatott? Huh.

Megpróbáltam észhez térni, és olyan magabiztos hangot varázsolni magamnak, amit még soha senki nem hallott tőlem.

„Harry.” Felemeltem az egyik szemöldökömet miközben őt néztem.

Ő csak nevetett és tapsolt a kezeivel, azt hozzátenném, hogy elég durván.

Küldtem felé egy villogó pillantást, rohadtul felidegesített.

Lábra álltam, azt hittem, hogy most már egy szinten leszünk de.. ő még mindig magasabb volt nálam és én úgy éreztem magam, mint egy alacsony gyerek. Összehúztam magam és a számat harapdáltam.

Ez rossz, hogy megrémisztett?

„Hey, hogy mennek a dolgaid? Találtál egy újabb havert, aki megdug téged?” mosolygott nekitámaszkodva a falnak.

Fanyarul felnevettem, megforgattam a szemeimet. „Csak hogy tájékoztassalak barátom van. És te? Még mindig egyedül vagy?” A teste megfeszült, ezúttal én mosolyogtam. „Pontosan,”

„Szóval, mit keresel itt?” összeszorított fogakkal beszélt.

„A barátnőm elrángatott,”

„Aww baby. Látni akartál engem?” suttogta, egyre közelebb jött majd megérintette az arcomat.

Ellöktem magamtól és összeszűkítettem a szemeimet. „Az utolsó dolog amiért idejöttem az, hogy téged lássalak.” köptem oda neki.

Annyira megakartam őt csókolni.. Úgy hiányoztak az érintései. De szerencsére nagyon kivoltam rá akadva ebben a pillanatban és minden amit tettem volna, az hogy jól pofon vágom.

„Hey, megnőttek a melleid?” mosolygott és közben rájuk mutatott. Ziháltam, hátrébb léptem tőle.

„Ah egy kicsit sem változtál nem igaz?” csúfolódott.

„De változtam, és még mindig utállak téged. Ami egyáltalán nem meglepő,” keresztbe tettem a karjaim a mellem előtt, hogy ezzel megpróbáljam eltakarni őket.

Ő komolyan annyira… balfasz.

„Még látjuk egymást Blue,” Harry ravaszul elmosolyodott, teljesen természetesen megfogta az italát az automatából és könnyen elsétált.

Hogyan csinálja? Hogy tud olyan könnyen beszélgetni velem?

És én csak simán.. én voltam, kezdtem kiborulni.

A kezemet beletúrtam a hajamba, frusztrált voltam.

-_-_-

Az egész előadás alatt engem nézett, amitől még rosszabbul éreztem magam.

„Blue, olyan sápadt vagy. Mi a fene történt?” kérdezte Hannah.

„Én-… semmi,” csattantam fel és keresztbe tettem a kezeimet.

Mindenkinek jó kedve volt és úgy tűnt, hogy ezt elvárják tőlem is.

„It’s gotta be Blueee, only Blueee,” énekelte Harry, felemelte a szemöldökét ahogy rám nézett, az én szemem pedig kitágult.

Úgy éreztem, hogy megölöm. Sőt megfojtom, jaja.

„Harry most…?” Hannah hangja magasabb szinteket ért el, elmondta nekem, hogy most totál kiakadt, a szemei kitágultak.

„Igen, um, hosszú sztori. És én igazán nem akarom most ezt elmesélni,”

Bólintott, majd legyintett. „Ezt most komolyan el kell magyaráznod nekem. Mi a fasz volt ez?”

Eldöntöttem, hogy nem fogok válaszolni és csak egy sóhajtás telt tőlem.

-_-_-

Egyszer csak véget ért a show, Hannah és én beszélgettünk Dylannal és pár haverjával.

„Mark nagyon jó pasi,” közölte Hannah miközben a telefonjával szórakozott. Mielőtt válaszolhattam volna, valaki beljebb tolt egy sarokba és befogta a számat.

Sikítottam, durván ráléptem a lábára.

Felnyögött fájdalmában, majd maga felé fordított. Megforgattam a szemeimet gúnyolódás képen.

„Szexi vagy.” mosolygott miközben végigmért.

„Nem, ne mond ezt,” mérgesen ellöktem magamtól.

„Mmm, kibaszottul hiányoztál.”  

Megcsókolt, lihegve húzódtam el tőle és nem álltam ellen a kísértésnek, hogy megüssem.

„Mi a fasz!” végig néztem őt miközben az orrát fogta. Hallottam ahogy felnevet miközben a földet pásztázza.

„Szóval ezt hozza ki belőled, hogy pasid van?”

„Csak hogy tudd ő egy nagyon rendes srác. Olyan rendes, amilyen te soha nem leszel. Szóval, ha a helyedben lennék, én csak… egyedül hagynám magam, oké?”

„Nem hiszem, hogy ezt komolyan gondoltad.” Harry mosolygott, és ismét közelített felém. „Ugye tudod, hogy nyugodtan hívhatsz, ha szükséged van rám,”

Nehezen lélegeztem, a haragom kezelhetetlenné vált. Megfordultam és ott hagytam őt egyedül.

Mi a fene történt?