4. fejezet

Sziaszotok! Ez a fejezet nem éppen a legizgalmassab, de ebben a jelenlegi életüket mutatja be az író. A következő rész viszont már hosszabb lesz és izgalmasabb is. ;)

puszi♥

Jelen

Blue szemszöge

2013 November

Nem hittem volna, hogy egyszer itt leszek az UCLA-ba, az egyik legnehezebb iskolában, meglesz a diplomám és az orvosi egységben fogok dolgozni.

A kevés barátom közül is, akik otthon vannak nem akarok látni egyet sem, szóval csak az itteni iskolából ismerkedem emberekkel. Nem tudom, hogy miért, de itt egy tonnányi ember kedvelt engem.

Los Angeles egy szép és mozgalmas város volt, ami pont elég nekem.

Rengeteg főiskolára jelentkeztem, de azt mondtam magamnak, hogy arra megyek amelyikre elsőként felvesznek és ez az UCLA volt.

 Amit szerettem ezen az egyetemen, hogy volt egy csomó diákszövetségi parti, ahol rengeteg cuki diákszövetségi pasi is volt. Nagyon szerencsés vagyok, ugyanis randizgatok eggyel: Dylan Matthews-al.

Ő volt az, aki üdvözölt és körbevezetett, amikor ide jöttem és ez szórakoztató volt. Minden egyes bulin ugrattam őt, aztán egy éjszaka részegen énekelt nekem és én akkor… beleszerettem.

Azon az éjszakán csókoltam meg őt először és jó volt…

Azután rögtön rákattantam és folyamatosan beszélgettünk és viccelődtünk egymással.

Ezután néhány hét múlva, hivatalossá tettük, ami köztünk van és a barátom lett.

Ohh, tényleg.

Az egyetlen rossz dolog az volt Dylanben, hogy szeretett engem mutogatni és néha túlságosan magához csatolt, de hát kit érdekel, hiszen nagyon jó pasi volt.

-_-_-

A kollégiumi szobámban voltam, éppen befejeztem a tíz oldalas esszémet, amit holnapra le kellett adnom. Éppen a gépelésemre koncentráltam, amikor kopogás törte meg a benti csendet.

„Hannah, csak azt ne mond, hogy megint elhagytad a kibaszott kulcsot?” kiabáltam ki.

Hannah a szobatársam volt.

Még egy kopogás.

Felsóhajtottam, mi van hogyha egy sorozatgyilkos az és nem hallok hozzá ijesztő zenét?

Lassan közelítettem az ajtó felé és dramatikusan kinyitottam azt, aztán megláttam Dylant ahogy az ajtófélfának támaszkodik.

„Dylan, nem akarok bajba keveredni,”

„Nem fogsz, baby! Vállalom a felelősséget oké?”

Összepréseltem a számat, megvontam a vállamat. „Mizu?”

„Látni akartalak,” mosolygott, vigyorogtam ahogy közelebb húzódtam hozzá és lassan megcsókoltam.

A csók utáni vágyam egyre nőtt, az ujjaimat a hajába túrtam, ahogyan a nyelvem bejutást kért szájába. A keze végigszaladt a csuklómon majd végül a fenekemen kötött ki, enyhén felnyögtem miközben incselkedve belemarkolt.

„Mmmm, nem töltöd velem az éjszakát?” mosolyogott, finoman végigsimított az arcomon.

Vállat vontam, az orrom hozzádörgöltem az övéhez. „Hannah elment egy kosárlabda mérkőzésre és nem szándékozik vissza jönni reggelig.”

Dylan elvigyorodott, még egyszer megcsókolt. „Remek, akkor,”

„De még meg kell csinálnom egy csomó fontos munkát,” intettem az ágyamon fekvő könyvek és papírok felé, úgy nézett ki az a hely mintha egy tornádó söpört volna rajta végig.

„A fenébe,” motyogta, ami kuncogást váltott ki belőlem. „Akkor csak egy kicsit itt maradok veled.”

-_-_-

Harry szemszöge

„Vegyél el feleségül Harry!”

„Ahh, szeretlek!”

„Oh Istenem Harry, bassz meg!”

Ránéztem a lányra, aki utolsóként kiabált és rákacsintottam. Végignéztem ahogy elájul, ez mosolygásra késztetett.

Egy tonnányi lánnyal együttaludtam már ezelőtt.. De volt valaki, aki különbözött az összes többitől.

Blue Elizabeth Anderson

Igen, ő egy érdekes lány volt. De az érettségi után az ő gyűlölete felém még nagyobbra nőtt.

Semmi nem változott szerintem. Én utáltam őt és ő is engem. De miért is foglalkoztat most ez?

Még csak most értünk ki az LA-i arénából, a rajongóink akár a rács mögött lévő állatok úgy viselkedtek, de ez a fajta rajongás a mi javunkat szolgálta. Már rég halálra tapostak volna minket, ha kimentünk volna hozzájuk.

Még mindig senki nem tudja, hogy mi történt köztünk azzal a kurvával évekkel ezelőtt.

Szeretném, ha ez így is maradna.

Rámosolyogtam egy másik rajongóra, rájuk kacsintottam és integettem nekik. Ők hangosabban sikítottak ahogy ezt tettem, és ez nevetésre késztetett.

Igen, tudtam, hogy a lányok szeretnek engem.

De azt nem hittem volna, hogy tényleg ennyire tudnak engem imádni.

Amíg én és a fiúk, Niall, Liam, Louis és Zayn elértük a turné buszt teljesen kimerültünk.

„Wáó, ez egy csodálatos fellépés volt.” fújta ki a levegőt Liam, fáradt volt.

„Rengeteg gyönyörű lány.” mosolyogtam, és hátradőltem a kanapén.

„Oh Harry kérlek, mikor akad már meg a szemed egy lányon és csakis egyetlen egyen?” kérdezte Zayn vállat vont és nézte a telefonját tovább.

„Soha.” mosolyogtam. „A kapcsolatok egyáltalán nem érdekelnek.”

„Hát akkor nézz meg engem, boldog jegyes vagyok,” vágott vissza Zayn miközben megforgattam a szemeimet.

„Talán Zaynre kéne hallgatnod haver. Nézz magadra,” mutatott rám Niall.

„Mit nézzek magamon?” Én csak egy tinédzser vagyok, aki csak szórakozni akar.”

„Igen, hagyjuk hogy a fiú kiszórakozza magát. Előbb-utóbb majd úgyis szerelmes lesz.” Louis nevetett.

„Marhaság,” nevettem, játékosan megütöttem Louist.

„Már pedig így lesz.” hallottuk Liam hangját a busz hátuljából miközben átcserélte a pólóját.

Igen, lehet.

-_-_-

Blue szemszöge

Végre végeztem az összes munkámmal, de már este 11 volt és Dylan elaludt Hannah ágyában.

Mosolyogtam és sunyin felkeltem az ágyamról és bevetődtem mellé.

„Mmm, hey,” suttogott, még mindig csukott szemekkel. Megböktem az ajkát, hozzábújtam mire erős karjaival átölelt engem.

Oké, beismerem Dylanről:

Ő még szűz. Még soha életében nem szexelt és most én olyan vagyok számára mint egy ajándék, mert tudja, hogy nekem már vannak tapasztalataim e téren.

Már négy hónapja randizgatunk.

És még mindig nem történt közöttünk semmi csókón és öleléseken kívül.

Nekem pedig hiányzik, hogy valaki megdugjon.

Hiányzik az érzés, hogy valaki feltüzeljen.

És hihetetlen, de az egyetlen ember, aki ilyen örömökben illetett

Harry Styles volt.

Ő volt az egyetlen akivel szexeltem, és pont ezért titokban minden éjjel csak rá gondolok.

De még mindig emlékszem arra amikor az érettségi előtt segítettem neki a tanulásban mielőtt ki nem dobott volna a házukból. Én csak elmondtam neki, hogy a mi kis alkunknak vége van, mielőtt kollégiumba kell mennem.

És most? Tudni akarod, hogy hol tart?

Ő egy igazán híres brit/ír fiúbanda tagja, és jelenleg körbeutazza a világot.

Kételkedtem benne, hogy bármire is jutni fog az életben, azt meg pláne nem gondoltam, hogy énekelni fog.

Hát igen, az élet tele van meglepetésekkel. (Nem éppen a legjobb értelemben véve).

„Dylan,” suttogtam miközben reméltem, hogy reagálni fog. Az egyetlen reagálás egy horkolás volt. Felsóhajtottam, megfordultam és most háttal feküdtem neki.

Ki tudja merre járhat most Harry a világban.

Talán már meghalt.

De ez engem már őszintén nem érdekel.