6. fejezet

Blue szemszöge

„Haha! Oh Uram, vicces fiú vagy,” kuncogott Hannah miközben Niallel beszélt.

Most a világon akárki megkérdezheti, hogy a picsába lehet, hogy Hannah a One Direction-ös Niallal beszélget?

Uh, lehet közrejátszik, hogy ő örülten gyönyörű és tökéletes teste van.

Igen, nekem ezekből egyik sem adatot meg, de komoly képességeim vannak ahhoz, hogy egy srácot keményen magam alá csábítsak.

Ha érted mire gondolok.

„Hannah, menjünk már!” csattantam fel.

„Oh, gyerünk már Blue nem mehetünk el, amúgy is jössz nekem eggyel,” mondta.

Niall rám pillantott aztán ismét Hannahra. Az aréna mögött álltunk, csak pár lépésre az ital automatától.

„Ah, te vagy a lány aki majdnem elesett!” mosolygott. Elvigyorodtam.

„Awwh, emlékszik rám,” mondtam szarkasztikusan, és keresztbetettem a kezeimet a mellkasom előtt.

„Mindig ilyen szarkasztikusan beszél?” kérdezte Niall miközben felhúzta az egyik szemöldökét.

„A lánynak van némi hormonális problémája.” mondta Hannah amin én felhúztam magam.

„Oh igen ahogy az már kiderült Harry ismeri őt és nem hajlandó nekem elmondani, hogy honnan!”

„Te ismered Harryt?” kérdezte Niall miközben rám mutatott, nagyot sóhajtottam.

„Nem jó értelemben.”

„Aha, tudom a lányok nem igazán ismerik az ő jó oldalát,”

Kicsit elnevettem magam ezen. Ez tényleg igaz volt.

„Hey, elmegyünk vacsorázni. Talán velünk jöhetnétek?”

Megráztam a fejem. „Nekem nincs kedvem.”

„Blue!” kiáltott rám Hannah. „Ez itt Niall a One Directionból baszok a kedvedre!”

„Nem érdekel! Én nem is akartam ide eljönni!” üvöltöttem mérgesen.

„Oké, Harry biztosan csinált veled valamit, és úgy tűnik, hogy ez a valami fontos számodra.” mondta Hannah miközben hadonászott a kezeivel a levegőben.

„Hűűű Hannah olyan okosnak tűnsz,” mondtam ismét szarkasztikusan.

„Menjünk és együnk valamit, oké?” mondta Niall, én pedig a következő kifogásomon gondolkoztam.

Hannah és Niall megfogott és szinte vonszoltak engem, habár inkább Niall.

Sikítottam, fészkelődtem a kezük között.

Ez nem történhet meg… Én nem mehetek el a vacsorára. Nem vele.

Egy órával később

Meglehetősen morcos voltam, mérgesen rágtam az ételemet és szúrósan néztem Hannahra majd Harryre aki rám mosolygott. Az utolsó dolog amit látni akartam az Harry arca volt.

„Szóval Blue. Mesélj magadról egy kicsit,” mosolygott rám Liam udvariasan, amíg én lenyeltem az ételt.

„Öh, az UCLA-án tanulok jelenleg. Um.. Jogot és egészségügyet,”

„Wow, ez csodálatos! Harry is egyetemre akart menni, de aztán jelentkezett az X-Faktorba és bekerült a csapatunkba,” Louis bólintott.

Összezavarodtam. Harry? Egyetemre akart menni? Ez hihetetlen.

„Oh tényleg? És milyen kurzusokat választottál volna?” felhúzott szemöldökkel néztem rá, amíg ő megköszörülte a torkát.

„Jogot és szociológiát akartam tanulni,”

Még jobban meglepődtem, az egyik kurzus ugyanaz lett volna, mint amit én most tanulok.

„Blue, tudnák veled kettesben beszélni?” Harry eltökélt hangja megdöbbentett, ahogy rá néztem.

Feszült csend volt, amíg meg nem szólaltam.

„Persze.” bólintottam, felálltam a székemről és követtem őt.

Mi a faszt csinálok?

„Kurvára örülök neki, hogy ismét láthatlak,” fújta ki a levegőt, miközben idegesen fészkelődött.

Most mérges volt? Mi a … oké nincs több káromkodás.

Felsóhajtottam. „Kösz,” suttogtam.

„Komolyan gondoltam. Ha szükséged van rám, akármikor felhívhatsz,” Harry lassan beszélt, én pedig meredten bámultam rá közben.

„Barátom van,” felnyögtem. „Nem tudom veled folytatni az alkunkat,”

„Mégis mióta randizgatsz vele?”

„Tényleg érdekel?” felhúztam az egyik szemöldökömet.

„Nem, csak próbálok egy kezdeti pontot találni.”

„Oké, mi már… 4 hónapja randizunk.”

„Oké klassz, és már lefeküdtetek?”

„Uh… Én-,”

„Ez nem világos neked. Amit mondani akarok az, hogyha szexre van szükséged én még nyitott vagyok a dologra. Te ezzel nem igazán csalod meg, ha ez a mi örömünkre megy ki,”

„Szóval, azt mondod…” a hangom vontatott volt. „Még mindig folytathatnánk az alkunkat?”

„Dadogtam?”

Felkuncogtam. „Nem.”

„Akkor jó. Az alku még áll. Én és a fiúk még itt leszünk LA-ben két hónapig, amíg felvesszük az új albumunkat, pár show, és még pár díjátadó, szóval addig itt leszek.”

Bólintottam. „Rendben. Emlékszel, senkinek nem mondhatjuk ezt el,”

„Emlékszem. Semmi sem fog változni,” suttogott, közelebb húzott magához mindaddig, amíg a testünk össze nem ért. Éreztem a leheletét.

„Semmit sem változtál.” motyogtam.

„Szóval kell egy „menetrend” vagy-,” Harry kezdte a kérdezősködést.

„Aha, át tudsz jönni a kollégiumi szobámba péntekenként és szombatonként, és én felmegyek a turnébuszodra szerdánként és hétfőnként,” válaszoltam.

„Mi? Tényleg?”

„A fenébe is Harry, csak vicceltem.”

„Egy másodperce tényleg komolyan elhittem,” mosolygott. „De rendben van. Csak hívj fel vagy írj nekem,”

„Megteszem,”

Mégis mi a fenébe kevertem bele magamat?