2. fejezet

A múltban

Blue szemszöge

Amikor egyedül vagyok otthon és tanulok kizárom a külvilágot és felteszem a szemüvegemet.

Jelenleg most is ez történik.

Éppen jegyzeteltem valamit, amikor felpillantottam és egy magas alakot láttam az ajtómban állni. Megijedtem, felugrottam és sikítottam.

Nem láttam, hogy ki állhat ott, mert sötét volt a folyóson. Lassan odanyúltam az íróasztalomhoz és felvettem a nehéz töri könyvemet. Oda pillantottam ahol az ember állt és felé dobtam a könyvem. Hallottam egy csattanást majd egy mély hangot felkiáltani.

„Bazdmeg!”

Ismertem ezt a hangot.

„Bazd,” suttogtam, miközben a fal mentén elrohantam. Felkapcsoltam a folyosón a lámpát és megláttam, ahogy valaki kivolt terülve a parkettán.

Harry volt az.

A kezem a szám elé raktam, ahogy felszisszentem. Nem segítettem neki, sőt egy kisebb kuncogás is elhagyta a számat.

„Oh Istenem… Harry,” most már hisztérikusan nevettem. Éppen a lábai közötti részt szorongatta és közben nyögött a fájdalomtól.

„Jézus, Blue.” nyögött fel, és becsukta a szemeit.

„Bocsi,” mentegetőztem. „Használnod kellett volna a csengőt!”

„Attól féltem, hogy itthon vannak a szüleid, ezért a lábtörlő alatti pótkulcsot használtam,” válaszolt és összeszorította a szemeit.

Mosolyogtam és megveregettem a mellkasát. „Úgy emlékszem szóltam neked, hogy ma tanulni fogok,”

„Mi ez a szemüveg?” kérdezte.

„Szükségem van rá,” suttogtam. „És bocsánat emiatt,” mondtam miközben a combjai közötti részre mutattam.

„Mhm, biztosan sajnálod,” kuncogott.

Hezitálás nélkül ráültem lovagló ülésben a derekára a folyosó közepén és lerángattam róla a pólóját.

„Ezt nem a te szobádban kéne csinálnunk?” kérdezte. Megráztam a fejemet.

„Csak egy kis időm van,” rányomtam ajkamat az övére, hogy ezzel elhallgattassam. Lassan hozzádörgöltem a csípőmet az övéhez, felnyögött.

Imádtam díjazva lenni.

„Az ütésem után is jól működik a farkad?” suttogtam át a csókunkon, az orra hozzáért a nyakamhoz amitől megborzongtam.

„Mmm. Te kurva,” suttogta amitől elmosolyodtam. „Azt hiszem attól jobban működne, ha adnál rá egy puszit,”

-:-:-

A nappali közepén ölelkeztünk, amit nem tudom, hogy miért csináltunk, Harry nem volt egy ölelkezős fajta. Harry a durva szexet szerette, csak a szex vezérelte, kemény csókok, stb. Ölelkezés? Ezt nem vártam volna tőle.

„Minden rendben?” kérdeztem meg végül. Várt a válasszal amíg pár tincset ki nem szedett a szeméből.

„Igen, a szüleim veszekedtek otthon. Azt hiszem miattam,” mondta.

„Miért pont hozzám jöttél?” kérdeztem és a kezemet rásimítottam az arcára.

Ismét csend állt be közöttünk.

„Azért veszekedtek, mert rosszak a jegyeim, Blue. Azért jöttem ide, mert szükségem van egy magán tanárra,” a végére elcsuklott a hangja.

Hitetlenül néztem rá.

„Mi?” húztam fel a szemöldököm.

„Ahh, a francba Blue. Azt mondtam, hogy  nekem-,”

„Én… azt akarod, hogy én legyek a magántanárod?” felnevettem.

„Tudod mit, bazdmeg. Ezt soha nem akartam kérni tőled,” enyhén félre lökött, és felkelt.

„Harry várj!” sóhajtottam.

Megállt és értetlenül nézett rám.

„Nem mondtam rá nemet.” vontam vállat.

Felsóhajtott. „Utállak.”

„Én is téged.” kuncogtam.

„Senki nem tudja meg?”

„Nem.” direkt megnyomtam az m-et a végén.

„Oké, jó.” bólintott.

„Látod. Nincs semmi baj.” mosolyogtam és megböktem az ajkát. Aztán ismét a falhoz szorítottuk egymást.

Harry kezét éreztem a blúzom alatt, amikor kétszer is megszólalt a csengő.

Mindketten lefagytunk egy pillanatra.

„Itt kell kimenned,” suttogtam.

„Aha”, válaszolt miközben felszedte a kabátját a földről. Már le akart lépni a lépcsőn amikor a kezénél fogva visszarántottam.

„Nem te kibaszott idióta, használd az ablakomat!” sziszegtem, rácsaptam a seggére ahogy elment mellettem. Mosolygott és beszáguldott a szobámba én pedig követtem.

Kihessegettem miközben felhúzta a farmerját.

„Szia,” köszönt el.

Még egyszer megcsókoltam mielőtt a szájába suttogtam volna.

„Seggfej,”

„Kurva” mosolygott én pedig megforgattam a szemeim.

„Szia,” köszöntem majd becsaptam az ablakot.