1. fejezet

A múltban

Blue szemszöge

Tipikus keddi nap volt és természetesen az első padsorban ültem történelem órán. Ez vicces, ugyanis az okos gyerekek elől akarnak ülni, a közömbös gyerekek középen és persze a rosszak hátul. Én okos voltam meg minden, de nem voltam okoskodó. Én több voltam, mint a tanár „háziállata”.

Hátulról suttogást és heccelődést hallottam. Egy két sutyorgós perc után, Mrs. Sanders a történelem tanárunk hátra fordult és villogó tekintettel nézett felénk.

„Harry, ha még egyszer megzavarod az órámat, értékelni fogom az órai munkádat,” sziszegte mérgesen a tanár.

Ez ment mindig. Harry mindig az osztályon keresztül üzent egy másik diáknak.

A kis akciója arra engedett következtetni, hogy egy nap a börtönben fogja végezni.

„OOps,” mondta szarkasztikusan mire az egész osztály elröhögte magát.

Megforgattam a szemeimet. Seggfejek.

„Elég!” kiabálta a tanár. „Elzárás tanítás után! Neked Styles, és a barátaidnak,”

Mi? Nem!

Nem, nem, nem. Ma én felügyelem az elzárást. Oké, ezt nem hencegésből mondom, de a tanárok engem bíztak meg ezzel a feladattal mivel megfelelőnek találtak erre a feladatra.

Szuper. Ez egyszerűen fantasztikus.

„És Harry, rajtad akarom tartani a szememet, szóval az óra további részébe ülj előre,” mondta a tanár közben látni lehetett ahogy kitágultak az orrlyukai.

„De-,” Harry megpróbált tiltakozni.

„Azt mondtam ülj előre,” sziszegte neki. Vigyorogtam ahogy hátra néztem. Nem tudom miért, de igazán viccesnek tartottam amikor bajba került.

Miközben Harry helyet foglalt mellettem, elkaptam egy pillanatát amikor a szemöldökét összeráncolta. Rendkívül dühös pillantása volt. Elmotyogott valami káromkodás félét mielőtt elkapta volna a tekintetét rólam.

„Nem a te napod, mi?” mondtam halkan, úgy hogy csak ő hallja. Válasz helyett vetett rám egy hideg pillantást ami emlékeztetett a tegnap éjszakára. Hajnali 5 körül távozott tőlem, szóval volt ideje felkészülni az iskolára, ennek ellenére nem tudom miért, de most is ugyanúgy nézett ki mint korán reggel.

„Hey, um,” szólalt meg megtörve ezzel gondolatmenetemet. „Mi volt a válasz?” a házi feladatról beszélt amit Mrs. Sanders tegnap adott fel nekünk.

„Mondtam már, hogy csináld meg magad,” suttogtam neki élesen miközben elfordultam tőle.

Harry alantasan felnevetett mielőtt válaszolt volna, „Eh, nem akartam megcsinálni,”

Hirtelen, megéreztem a kezét a combomon. Összerezzentem a kis akcióján és gyorsan felé fordítottam a fejemet. Vigyorgott, a szemei szórakozottan csillogtak.

„Ne itt,” sziszegtem, küldtem felé egy ugyanolyan szúrós pillantást, mint az imént Mrs. Sanders. Ő vállat vont miközben elvette kezét a lábamról és visszahelyezte az asztalra.

A vigyor még mindig ott ült az arcán.

Amint megszólalt a csengő, gyorsan összeszedtem a cuccaimat és amilyen gyorsan csak lehetett kimentem az osztályteremből. Odamentem a barátaimhoz, akik a szekrényeknél álltak.

„Hey Blue,” Jane üdvözölt. Felé biccentettem és rá mosolyogtam.

„Miért nézel ki olyan frusztráltan? Minden rendben?” kérdezte Hayley. Mindannyian felém szegezték a tekintetüket, amitől egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam.

„Igen. Csak ma én vagyok elzáráson és az összes seggfej ott lesz,” válaszoltam és közben jobban magamhoz szorítottam a könyveimet.

Mindannyian tudták, hogy miről beszélek.

„Harry is ott lesz?” Kylie kérdezett rá erőteljesen miközben az egyik szemöldökét felemelte.

Bólintottam és sóhajtottam.

„Ő annyira utálatos.” mondta gúnyosan Jane, és megforgatta a szemeit. De nem az ágyban, gondoltam magamban.

„Mennem kell órára, mert Mr. Daddario meg fog ölni, ha megint kések,” kuncogott Kylie mielőtt megfordult és elsétált tőlünk.

„Szia,” kiáltott utána Hayley.

„Igen, nekem is mennem kell,” mondta Jane és feltette a táskáját a vállára. „Később beszélünk,” mondta mielőtt elsétált a folyósón.

„Oké, beszélünk ebédnél?” kérdezte Hayley miközben újra felém fordult. Bólintottam mielőtt ő is elindult volna a többiek után.

A szekrényem felé fordultam és kinyitottam. Gyorsan mozogtam, de úgy tűnik, hogy mégse eléggé.

A csengő megszólalt, és én még mindig a könyveimet kerestem. „A picsába,” mondtam miközben beljebb lökdöstem a töri könyvem a polcon.

Nem akartam elkésni az óráról.

Miután a folyosó kiürült becsaptam a szekrényem ajtaját és megláttam, hogy mellettem Harry támaszkodik az egyik szekrénynek támaszkodva nagy vigyorral az arcán.

„Nem kéne órán lenned?” kérdeztem bosszús hangon.

„De, de úgy döntöttem egyet kihagyhatok,” mondta miközben végigmért. Felsóhajtottam.

„Öt perc,” mondtam halkan, megragadtam a kezét és végig rángattam a folyosón. Ahogy sétáltunk Harry közelebb húzott magához minek következtében a könyveim a földön landoltak. Az ajkaink éhesen falták a másikét. Visszafele haladtunk a folyósón még mindig csókolózva, a nyelvem bebarangolta a száját ahogy az övé is az enyémet.

„Találkozunk az elzáráson,” mondtam a szájába közben az orra az enyémet cirógatta, ahogy a homlokát az enyémhez nyomta.

„Oh, tényleg,” suttogta, durván neki nyomott a falnak ami nyöszörgést váltott ki belőlem. Az ágyékát az enyémhez dörgölte és éreztem, ahogy egyre jobban nő neki odalent. Visszatartottam egy nyögést, amikor száját a nyakamhoz téve elkezdte szívni a bőrömet.

A lábaimat a törzse köré tekertem, miközben folytatta nyakam szívását.

„Órára kell mennem,” motyogtam közben elhúzódtam tőle.

Harry felnyögött mielőtt válaszolt, „Azt akarom, hogy tudd nagyon élveztem a tegnapi éjszakát,” felnevettem és megforgattam a szemeimet.

„Én is,” mondtam miközben beharaptam az alsó ajkamat.

„Majd látlak Blue,” suttogta a fülembe, szándékosan fújt közben meleg levegőt rám. Megborzongtam ettől és megnyaltam ajkamat.

„Viselkedj jól a büntetésen,” válaszoltam mosolyogva. Válaszul egy hosszú csókot nyomott a nyakam és állam találkozási pontjára majd megfordult és elment.

Kifújtam a bent tartott levegőmet, nem gondoltam volna, hogy ennyire a markában képes tartani. Lenéztem a földre ahol a könyveim hevertek. Harrynek még csak eszébe sem jutott, hogy segítsen nekem összeszedni őket. Micsoda úriember.

Lehajoltam és elkezdtem felszedni, amikor lépteket hallottam felém közeledni. Felpillantottam és Harryt láttam, ahogy lehajol elém. Figyeltem őt, ahogy felszedi a könyveimet és kezembe adja őket.

„Egy seggfej vagyok, ha nem segítek neked,”

„Te amúgy is az vagy,” mondtam mosolyogva. „De azért köszönöm,”

„Aw, gyerünk baby, kedvelsz engem,” kacsintott rám.

„Te vagy a leges legundorítóbb ember a Földön,” toltam el magamtól.

„Mhm,” hümmögött. „Akkor találkozunk suli után?”

„Elzárás, emlékszel?” válaszoltam.

„Ahh bazdmeg,” fújta ki a levegőt. „Utána?”

„Tanulnom kell a vizsgámra,”

Harry felnyögött. „Akkor felhívlak holnap, oké?”

„Rendben,”

Elzáráson

A tanári asztalnál ültem kicsit sem vidáman, néztem az összes idiótát és bajkeverőt, akik velem szemben ültek.

„Itt vannak a szabályok,” mondtam laposan miközben megfordultam. Elkezdtem őket leírni a fehér táblára a hátam mögött. „Nincs beszéd, nincs ide nem illő megjegyzés, és nem állhattok fel a helyetekről, amíg az idő le nem jár,” motyogtam miközben írtam. „Ha kérdésetek van tegyétek fel a kezeteket, és ha valakinek wc-re kell mennie az tartsa,”

Visszaültem és a kezemmel megtámasztottam a fejem.

„Mi a faszért bámulsz minket?” mondta valaki.

„Fogd be,” köptem vissza dühösen.

„Kurva,” kuncogott. Már nyitottam a számat, hogy visszaszóljak valamit, de félbe vágtak.

„Fogd már be, Jake.” Harry szakított félbe miközben a fiút bámulta idegesen.

„Csak azt ne mond, hogy az Ő oldalát fogod, Haz.” Jake gúnyolódott, és küldött felém egy dühös pillantást.

Csendben maradtam. Harry megvédett engem? Az nem lehet.

„Én nem. De ha hamarabb el akarsz innen menni, azt javaslom, hogy tartsd a szádat,” mondta Harry.

Sóhajtottam és megforgattam a szemeimet. „Az idő most indul.” Mondtam határozottan és elindítottam a visszaszámlálót, ami 20 percre volt beállítva.