11. fejezet

Blue szemszöge

„Lefeküdtem Harryvel.”  foglaltam össze a történteket.

Hannah majdnem megfulladt a döbbenettől, valamit mondani próbált.

Bocsi, ez egy kicsit erős volt.

„Mi?” sziszegte, a szemei kitágultak.

„Öhm, hát igen.” suttogtam, lebiggyesztettem az ajkaimat.

„És mi van Dyl—„

„Ő meg-megcsalt.”

„O-oh.. A fenébe, sajnálom Blue.”

„Rendben vagyok, nem fogok egy olyan valaki miatt sírni, akiért nem éri meg.”

„Igaz. De… Wow. Nem tudom elhinni, hogy ezt tette veled, ő egy—„

Megszólalt a csengő, de láttam a száján ahogy azt mondja fasz, bólintottam.

Enyhén elmosolyodtam, újra felsóhajtottam. Mégis mit gondoltam? Elvesztettem a barátomat majd utána gondtalanul lefeküdtem Harryvel.

Áhh.

Nagyon bonyolultak ezek a dolgok.

„Blue. Mond el, hogy mi történ Harry és közted.”

Nyeltem egyet. „Ő a … ő csak egy… barát.” kényelmetlenül beszéltem ahogy azt mondtam, barát.

De most ha kell, hazudom is csak senki ne jöjjön rá, hogy mi van köztünk.

„Aha, biztos csak alkalmanként lefekszel egy haveroddal. Barátok vagytok, akik lefekszenek egymással?”

„Nem!”

„Oh istenem. Te hazudsz nekem, nem?!” tudta mikor hazudom.

Lehajtottam a fejemet, sóhajtottam.

„Nem, nem hazudom. Mi mindketten ugyanazokat a perverz dolgokat szeretjük, és szeretjük ezeket a pillanatokat együtt tölteni.” vállat vont, Hannah összeszűkítette a szemeit, nevetett.

„Milyen az ágyban egy 1-10-ig terjedő skálán?”

Elmosolyodtam. „Miért kevernék egy olyan emberrel aki 10 alatt van?”

„Szóval 10-es?”

Lassan bólintottam és beharaptam az ajkamat.

„Felül volt? Miket tett veled? Ő—„

„HANNAH! Nincs több személyes kérdés.”

„Ooooh. Szóval most már személyes.” Felhúzta az egyik szemöldökét, közben visszasétáltunk a szobáinkba majd a következő óránkra.

„Uhh, bazdmeg.” nevetettem, ő is elmosolyodott.

„Mhmm,” hümmögött, nekem lökte a csípőjét. „Biztos vagy benne hogy nincs más?... Hiszen Harry Stylesról beszélünk.”

„Középiskola óta ismerem őt.. És nem, nincs más, csak barátok vagyunk.”

„Oké, rendben.”

Harry szemszöge

Igazán nagy szarban vagyok.

A menedzsment folyamatosan hívogat minket és kérdésekkel bombáz.

„Mit mondanak?” tátogtam oda Louisnak és Liamnek.

Mindketten nagyon mérgesen néztek rám, ami nem jelentett semmi jót.

„Igen, persze. Ott leszünk, ígérjük.. Természetesen visszük Harryt is. Ő is tagja a One Directionnek, vagy nem?” beszélt Louis kissé mérgesen.

De hiszen ez a menedzsment volt. Nem beszélhet így velük.

Egyszer csak letették, mindannyian rám néztek.

„Harry, már megint ugyanazzal a problémával küzdünk.. Még egyszer nem oldjuk meg helyetted haver.”

„Fiúk, majd én elintézem.” sóhajtottam, beletúrtam a hajamba.

Én a menedzsmenttel szemben? Oh ez biztos nem fog simán menni.

Blue szemszöge

 „Blue” visított Hannah a szobánkban amire én annyira megijedtem, hogy felugrottam.

„Mi a fene, Han?!” kiabáltam rá, lefagyott.

„Mi ez?!”

„Mi mi?” nyögtem fel, majd könnyedén beletúrtam a hajamba.

Mégis mi olyan fontos, hogy így keljen üvölteni? Úgy gondolom, hogy nem vagyok süket.

„Ez itt.. te vagy?” mutatott egy cikket a telefonján, amit ki is kaptam a kezéből.

Visszaültem a matracra, beleolvastam, lejjebb tekertem a cikken.

Egyre csak tágultak a szemeim.

A One Direction botrány.

„A fenébe.”  mondtam. „Ha jól látam akkor.. meztelen vagyok?”

Hannah arcát a tenyerébe temette. „NEM EZEN KÉNE AGGÓDNUNK BLUE!”

„Bocsi!” mondtam, majd ledobtam a telefonját magam mellé az ágyra.

Mi volt ez? Mintha elszabadult volna a pokol.

Mégis kire kéne haragudnom?

Harryre vagy a sajtóra? Huh..

Kezdjük Harryvel.

Közelebb toltam Hannahhoz a telefonját, megragadtam egy dzsekit és megrohamoztam az ajtót.

„Blue mégis hova  a pokolba mész?!”

„Megyek megkeresem Harryt és betöröm az arcát.”

„Mi, nem! Ne az arcát! Oh ne már!” indokolta.

Feltéptem a nehéz ajtót, majd becsuktam magam mögött közben majdnem megbotlottam, ahogy át futottam a folyóson.

Ahogy megtettem az utam a hotelig ahol laktak, a cipőmmel szinte végig siklottam a sima járdán.

De aztán kijöttek a szomszéd ajtón, a szemeim kitágultak ahogy megláttam Harryt, ő is engem bámult.

„Oh a fenébe Bl—„

Aztán az ösztöneimre hallgattam. Ami..

Az volt, hogy odasétáltam hozzá és behúztam neki egyet.

A fiúknak elakadta a lélegzete, Harry visszafele botladozott.

Harry szemszöge

Összeszorítottam az állkapcsomat.

A fenébe egy lánytól ilyen ütést, ez fáj.

Blue szerencsés, hogy lány. Ha fiú lenne, biztos, hogy sokkal erősebben visszaütnék.

De nem lehet, hiszen nőnemű.

„Bazdmeg!” kiáltottam fel, Niall szemei enyhén kitágultak.

„Megérdemelted.” mutatott rám Blue. „Mégis hogy a picsába lettek tele a bulvárlapok az én képemmel?! Bérelt embereid vannak? Te tetted, te voltál... Oh, b—„

„Nem én csináltam! Nincs benne a kezem hidd el, oké?! Nem vagyok ennyire gonosz.”

Fanyarul felnevetett, ahogy a szemeibe néztem, meglapultam.

Aha, Blue elég félelmetes volt, amikor dühbe gurult.

„Igen, akkor ki csinálta?” összeszorított fogakkal beszélt, a barna szemei megváltoztak. Még ijesztőbbek lettek.

„Paparazzik.”

Az ajkai egy vonallá préselődtek, a vállai begörnyedtek.

„Oh.. Istenem, sajnálom, hogy megütöttelek.” sajnálkozott, végre megvilágosodott.

Nevettem. „Nah, nem lett semmi bajom.”

„Blue, talán velünk kéne jönnöd.” szólt közbe Liam, mindketten rá kaptuk tekintetünket majd a többi fiúra.

„Ööö.. Hova?”

„A menedzsmenthez.”

„Oh nem.. Szerintem, nekem semmi keresnivalóm sincs ott,” megrázta a fejét, beharapta az alsó ajkát.

„Ebben a dologban most nagy szereped van.. Nincs választásod.” kuncogott Zayn.

Mindannyian Bluera néztünk ezzel is próbáltunk hatást gyakorolni rá, hezitált mielőtt felsóhajtott.

Egy kis csend telepedett ránk, aztán végre Blue megszólalt.

„Ez olyan mintha le lennék tartóztatva.” enyhén nevetett, aztán engedelmesen követett minket az autóig.