10. fejezet

Ismét bocsánat a késésért.

Paparazzi

„Ki az a lány?”

„Nem tudom, uram.”

„Rendben, derítsd ki. Csinálj bármit, de meg kell tudnunk, hogy ki ő.”

„Tudod, hogy ő még jól jöhet nekünk..”

„Lefeküdtek?”

„Azt hiszem.”

„Nagyszerű.”

Következő reggel

Blue szemszöge

Ahogy próbáltam kinyitni a szememet, Harry enyhén horkolt egyet, amin én elmosolyodtam.

„Hey.” motyogtam lassan, kicsit meglöktem.

Várjunk csak egy kibaszott percet..

NEKEM MA ISKOLA VAN

Felsikítottam, Harry szemei gyorsan kipattantak, védelmezően a karjai alá vont.

„Mi? Hol? Mi történt?!” pánikolt, a karjaival átölelt.

„Hány-Hány óra van?” dadogtam, próbáltam kijutni a szorításából.

„Délelőtt 10, miért?”

OH, bazdmeg.” káromkodtam.

Az első két órámról lemaradtam.

„Oh baszki, iskolába jársz, elfelejtettem.”

Megforgattam a szemeimet, felkeltem és magamra vettem egy pólót majd gyorsan belebújtam a farmeromba.

Oops. „Bocsánat, véletlen volt…”

„Ki a faszt érdekel, el tudlak vinni.” bólintott.

Sóhajtottam. De az ő pólójában voltam!

„Csak had csináljam meg a hajamat!”

„Nem, majd a kocsiban!”

Már a kocsiban voltunk, gyorsan elkezdtem kifésülni a hajamat a kezemmel miközben a kocsi tükrében néztem magam.

Harry mosolygott, elkaptam egy pillantását.

„Az útra fókuszálj és ne rám.” csattantam fel komolyan.

Azután az arcomat kezdtem el vizsgálni, felkentem egy kis sminket és egy kis rúzst.

Éppen a rúzst kentem magamra, amikor Harry vett egy éles kanyart és a rúzs átcsúszott az arcomra.

„HARRY MOST TÉNYLEG EZ VOLT A CÉLOD!”

Felnevetett. „Talán igen, talán nem.”

„Bunkó.” mérgelődtem, kinéztem az ablakon, ahogy próbáltam eltávolítani a piros rúzst az arcomról. „Na lejött?”

„Aha.”

„Hazudsz.” Jól ismertem már, lefagyott.

Harry felnevetett, én pedig megütöttem a karját.

„Oh. Bocsi, bocsi!” feltette az egyik kezét védekezésképen.

Gúnyolódik, keresztbe tettem a kezeimet.

„Milyen a suli?”

„Jó, nem olyan rossz.”

„Szuper, vannak más lányok is?”

„Nem bazdmeg.” szarkasztikusan beszéltem, mosolygott.

„Mmm, talán bemutathatnál az egyik lány osztálytársadnak.”

„Aha, ők mindannyian veled akarnak lenni.” röhögtem, megforgattam a szemeimet.

„Gondolom, hogy engem akarnak.”

Most kaptam észhez.

Persze, hogy őt akarták, hiszen most már ő HARRY STYLES.

„Bazd meg.” nevettem, a keze játékosan mozgott fel-le a combomon.

„Úgy gondolom már megtetted.” mosolygott, ismét a szememet forgattam.

Most tényleg úgy ugratjuk egymást, mintha szerelmesek lennénk?

Már nem volt időm kitalálni valami frappáns választ, ugyanis megérkeztünk az egyetem elé.

„Itt vagyunk.”

„Igen.” motyogtam, kikapcsoltam az övemet és kinyitottam a kocsi ajtót majd kiszálltam.

„Nem kapok egy csókot baby?”

Áthajolt az ülésen és úgy tett mintha lesmárolna, de igazából csak az arcát az enyémhez nyomta.

Nevettem majd ellöktem magamtól.

„Undorító vagy.” jegyeztem meg, majd felhúzott orral becsaptam az ajtót.

Az egyetem felé mentem, már a lépcsőn mentem fel amikor meghallottam egy duda szót.

Enyhén megugrottam, megfordultam és kérdően néztem felé.

„Mi?” kérdeztem.

„Hívj fel,” mondta.

„Majd meglátjuk.” kinyújtottam a nyelvemet, majd visszafordultam és bementem az épületbe.

Oké, a legeslegelső dolog.. átkell cserélnem a ruhám és elő kell keresnem a könyveimet a pszichológia órámra.

Talán nem lettem felírva hiányzónak hiszen ilyen nagy osztályba csak nem tűnik fel hogy nincs bent az egyik diák, de azért elkezdtem imádkozni, hogy ne mindenki engem nézzen amikor belépek a terembe.

A telefonom már ezredszerre csörrent meg.

Egész éjjel rezgett, de nem néztem meg, hogy ki hívott.

Tudtam magamtól is.

Sóhajtottam, minden akaraterőmet be kellet vetnem, hogy ránézzek a mobilkijelzőre.

Megtorpantam egy pillanatra, megnéztem a telóm.

4 olvasatlan üzenet Hannahtól, és… 24 olvasatlan üzenet Dylantől.

Oh és ne felejtsük a 14  hívást amiket nem vettem fel.

Sóhajtottam, eldöntöttem, hogy kitörlöm az összes üzenetet ami Dylan és köztem íródott.

Hála Istennek meg tudtam tenni mindenféle hezitálás nélkül.

Válaszoltam Hannah egyik üzenetére.

Címzett: Hannah

Van pár új infóm amit el kell mondanom, majd találkozunk oké?

Gyorsan mentem a kollégiumhoz, átgondoltam a tegnap este történteket, amíg a liftre vártam.

Mi történt volna, ha Dylan nem csal meg?

Akkor semmi olyasmi nem történt volna, mint ami tegnap éjszaka volt.

Wow.

Felidegesítettem magam  a liftben a sok gondolkodással, ahogy kinyílt a lift ajtó gyors léptekkel haladtam a szobám felé.

Elakadt a lélegzetem, ahogy megláttam azt az embert az ajtóban, akit a hátam közepére sem kívánnék jelen pillanatban.

Justin Biebert.

Nem, vicceltem… Dylan volt az..

Káromkodtam, megpróbáltam kikerülni, elkocogni mellette de egy fiú utamat állta, így könnyen utol tudott érni.

Ahogy elém lépett a szívem darabokra hullott.

„Miért nem válaszoltál az sms-eimre tegnap este? Megijedtem, hogy valami bajod van.”

„Miért érdekel ez téged? Ott volt az lány neked tegnap éjjel, nem?” vágtam vissza, lefagyott.

Nyelt egyet, a szemei meglágyultak. „Blue, megtudom magyarázni.”

Éreztem, ahogy egy könnycseppem kicsordul a szememből, az ajkamba haraptam.

„Nincs időm.”

„Blue, kérlek…”

„Tudod mit? Most igazán őszinte leszek hozzád—Van egy barátom, akivel csak dugni szoktam. Mivel te sosem használtad a farkadat, amíg velem voltál.”

Elcsendesült, enyhén kikerekedtek a szemei.

„Mi végeztünk.” artikuláltam, hogy jól a fejébe vésse.

Lehajtotta a fejét, lassan elment én pedig lenyeltem a gombócot, amit eddig a torkomban éreztem.

Ez kemény volt.

Harry szemszöge

Amint visszaértem a hotelbe, halkan becsuktam az ajtót magam mögött nehogy felébredjenek a fiúk.

De ahogy bezártam, megláttam 4 dühös fiút, akik a kanapén ültek, és mérgesen rám meredtek.

„A faszom.” morogtam, elkezdtem félni.

„Igen, az. Mi a faszom volt ez Harry?!”  mutatott Liam a tv-re amíg én felhúztam a szemöldökömet, összezavarodtam.

„Mi ez?”

„Harry már megint lányokkal vagy együtt?” sóhajtott Niall, nézett rám csalódott kifejezéssel az arcán.

Lassan lehajtottam a fejemet, nem igazán értettem, hogy miről beszélnek.

„Mégis mennyi lányt vittél be az ágyadba csak az utóbbi két hónapban?”

Felnyögtem. „Fiúk, fiúk. Csak nyugalom. Senki nem volt nálam és teljesen kordában tudom tartani maga—„

„Akkor nézd meg ezt és úgy mond a szemünkbe.” beszélt Louis laposan.

Beletúrtam a hajamba és rápillantottam a tv-re.

A képernyőn egy fényképet láttam rólam és Blueról—a szobámban tegnap éjjelről.

A kurva életbe.

Hogy a picsába látták ezt meg?!

„Ő kicsoda, haver?” kérdezte Zayn gyengéden mindenfajta együttérzés nélkül.

Úgy le voltam sokkolva, hogy nem tudtam megszólalni.

„Minden újság címlapján ez a kép szerepel, a cím: A One Direction nagy botránya”

Összeszorítottam a fogaimat, dühös voltam. „A kurva picsába!” üvöltöttem, keményen beleütöttem a falba, egy horpadást hagyva ott.

De ez volt az utolsó dolog ami jelen pillanatban érdekelt.

„Ki a pokol ez Harry?!  Liam tombolt, amíg én frusztráltan lehunytam a szemeimet.

„Ez itt Blue, nemde?”

Blue szemszöge

Ahogy besétáltam az osztályterembe minden szem rám szegeződött.

Nyeltem egyet.

„Blue, te nem szoktál késni.. Mi történt?”

„Elnézést, személyes problémák. Nem fog még egyszer előfordulni.” bólintottam, udvariasan mosolyogtam, ahogy ott álltam, átsétáltam az ülésemhez ami Hannah mellett volt.

Ő várakozóan nézett rám majd megkérdezte: „Mi történt?”