9. fejezet

Harry szemszöge

Nem kaptam meg Bluet. Határozottan nem.

Amíg kisírta magát, levette rólam az ingemet, és én is hasonlóan cselekedtem vele.

Nincs ötletem.

Szerintem valakije meghalt. Talán a háziállata…

Nah, vagy talán most menstruál.

„Most már tényleg jól vagyok,”  szipogott, ledöntött engem az ágyon, amíg én felhúztam az egyik szemöldökömet. Blue még sosem akart felül lenni amikor szexeltünk, de most ő van fent. Egy érzelmi roncs volt.

„Utálom őt, kibaszottul utálom,” mondta Blue, a könnyei ismét ellepték az arcát amíg várta, hogy felhúzzam a kotont.

Ameddig ezzel foglalkoztam várt rám.

„Gyerünk már.. húzd már fel a fenébe.” mondta.

Blue felnyögött, majd ismét zokogott, és ez ismétlődött újra meg újra amíg a csípőjét rám nem eresztette.

„Blue eltudnád mondani, hogy mi történt mert ez így nem folytatódhat tovább. Tudod, hogy még sosem láttalak így, soha,” először nem szólt semmit, becsukta a szemét majd lassan felszipogott. „Blue?”

„Oké, oké.” halkan beszélt, felsóhajtott.

„Tudjuk folytatni vagy-,”

„Persze, csak szúr,” beharapta az ajkát, majd kivette a haját az arcából.

Lovagló ülésben volt rajtam, a barna szemei most tompák voltak a boldogság hiánya miatt. A kezeim a derekán voltak, ahogy az ujjai beletúrtak a hajamba. Mindketten ziháltunk ahogy végre rám ereszkedett.

„Szóval az történt, hogy,” felnyögött, remegő hangon folytatta. „Dylan meg-megcsalt,”

„Mi? Mi a faszért tette ezt?” kérdeztem.

Várjunk csak persze, hogy megcsalta hiszen Blue egy ribanc. De egy olyan ribanc aki jelenleg az ágyamban fekszik.

Csendben volt, amíg újra el nem kezdett sírni. Éreztem ahogy egy könnycsepp rajtam landol, lefagytam. Ez rossz hogy sajnálom őt? És hogy ezt bevallom magamnak.

„Sajnálom,” mondtam, miközben megérintettem az arcát.

„Nem, ne kérj bocsánatot,” felsóhajtott. „Ez nem a te hibád, ő nem tudja, hogy te ki vagy.” csak néztem őt ahogy újabb könnyek hagyják el a szemeit, miközben kínosan dugtunk.

Aha, ez így nem volt jó.

Ösztönösen leálltam, majd rögtön utánam ő is.

„Miért hagytad a-abba?” dadogta.

„Beszélnünk kell, oké? Most rögtön, szükségem van arra, hogy uralkodj magadon mielőtt a szart is kibasszuk egymásból,” gyengén elmosolyodott és megtörölte a szemét. Levettem magamról, majd kifújta a bent tartott levegőjét, lazított a testtartásán. Néztem őt ahogy előttem ült, az egyik karomat a dereka köré csavartam, közelebb húztam magamhoz, hogy egymással szembe legyünk.

„Oké, szóval mindenekelőtt,” megálltam egy percre a beszédben, rápillantottam ő pedig szomorúan ráhajtotta a fejét a vállamra. „Nem kellene amiatt az idióta balfasz miatt sírnod, mert ő hatalmas hibát követett el azzal, hogy megcsalt téged.”

Blue sóhajtott. „Ez nem segít. Egy roncs vagyok, csak néz rám. Miután láttam a most már ex-barátomat ahogy megcsalt rögtön vissza jöttem hozzád. Miért van az, hogy mindig nálad lyukadok ki?”

Vállat vontam. „ Nem bánom, hogy idejössz legalább melegen tartod az ágyamat,” mosolyogtam és láttam ahogy felkuncog.

„Még mindig bunkó vagy,”

„És te még mindig egy segg vagy,” motyogtam, és kisimítottam egy hajszálat az arcából.  

„Mm,” hümmögött, és csókokkal halmozta el a mellkasomat.

„Most már jobban vagy?”

„Igen.” motyogta, mosolyogtam.

„Hey öhm, mindjárt elalszol.” mondtam kínosan, megböktem a karját. Mi? Ez még ezelőtt sosem történt meg.

Szerintem, hát igen, már volt olyan hogy ölelkeztünk közben, de ilyen komoly beszélgetésünk még sosem volt.

„Mhm, az neked jó, hogyha itt maradok éjszakára?”

„Öööö, p-persze, nyugodtan.” bólogattam.

„Szóval énekelsz, mi?”

Elmosolyodtam. „Csodálatos vagyok,”

Blue megforgatta a szemeit, felnevetett. „Hiszem, ha látom.”

Komolyan gondoltam amit mondott, elmosolyodtam. „Helyezd magad kényelembe Anderson.”

Blue szemszöge

Nos, igen ilyet nem látni minden nap. Harry kibaszottul énekel.

„Nem is olyan rossz,” suttogtam, amikor befejezte. Ez tényleg nagyon, nagyon jó volt… de ezt nem akartam bevallani.

„Ez milyen dal volt?” kérdeztem és felnéztem rá.

„Egy új dalunk. Story of My Life a címe,”

„Ah. Jó hangod van,” mosolyogtam.

„Most tényleg azt mondtad, hogy jól énekelek?”

Ez az éjszaka már nem is lehetne furcsább.

„Jah, nem vagy olyan szar,” vontam vállat, alantasan felnevetett az arca pedig rezgett ettől a kis akciótól. Majd csend lett amíg meg nem szólalt.

„Szóval csinálunk is valamit vagy csak feküdni akarunk egész este?”

„Jól tudod, hogy fáradt vagyok,” mondtam.

„Gyerünk már, és ha csak 5 perc lenne?”

Felnevettem. „Egy idióta vagy, de rendben. Csináljuk,”

Paparazzi szemszöge

„Láttál valamit ott fent?”

Faszom, az ott Harry Styles?”

„Aha és valamilyen lány,”

„Közelíts rájuk,”

„Ooh,”

„Csinálj róluk fényképet, de siess!”

„Megvan! Ez aranyat ér baby!”

„Fasza, ezt vihetjük a főnöknek.!”

Amíg az előtt a hotel előtt álltunk ahol a One Direction megszállt láttunk egy nyitott ablakot, szóval benéztünk rajta. Megláttuk Harry Stylest egy lánnyal az ágyban ahogy ölelkeztek.

Csodálatos, Harry felkelt és csak az alakját láthattuk ahogy behúzza a függönyöket.

Ez pedig pont az volt amit mindenkinek látnia kell.