17. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen hosszú ideig nem volt rész....

De közben néztem a kommenteket és olyan aranyosak vagytok. Annyi szépet írtok nekem, amit nagyon

köszönök. :)

Az új résszel kapcsolatban kérlek nézzétek el a hibáimat este fordítottam.

Puszi♥

Blue szemszöge

Én továbbra is ott álltam, teljesen szótlanul.

Ugyanúgy ott állt mellettem miután emlékeztetett arra a napra…

Oh igen… Az a nap.

A nap amikor mindketten túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy átgondoljuk mit is csinálunk.

A nap amikor megkértem, hogy csókoljon úgy mintha komolyan gondolná.

Miért csinálta meg még egyszer?

Még mindig éreztem az ajkai ízét a számon, ahogy végighúztam rajta az ujjaimat.

„Mi a fene.” suttogtam magamnak.

„Blueee, ki volt az?” kiabált ki gyengén Hannah.

„Öhm… S-senki. Nem hiszem, hogy bárki is kopogott volna.” hazudtam, összeráncoltam a szemöldökömet miközben lassan bezártam az ajtót.

„Áhh, tudod mit, gyere, ölelj meg és nézzünk meg egy filmet a laptopomon.”

„Neeee.”

„Deeeee, kérlek!”

„Holnap óráink lesznek!”

„Oké, gondolod, hogy olyan teherrel fogok visszamenni a suliba, hogy az emberek azt hiszik rólad, hogy egy kurva vagy?”

Egy pont neki.

„Nem.” suttogtam, és közben leültem. „De el kell végeznem az egyetemet, akkor is, ha ez lesz az utolsó dolog, amit csinálni fogok.”

„Ez úgy hangzott mintha olyan nehéz lenne! Már diplomáztál egyszer és most megint itt vagy. Szóval… Nézzünk meg egy filmet!”

Már majdnem megnéztük a filmet, Ő az a Férfi akihez Hannah ragaszkodott mióta láttuk, én egyáltalán nem élveztem….

*a filmben *

„Szóval, mi szél hozott?”

„Nos, néhány napja megcsókoltam egy lányt a csók standnál. És most, csak arra a csókra tudok gondolni. „

„Ő sem tudja elfelejteni.”

„Plusz, hiányzik a szobatársam. Nagyon kedveltem őt (fiút).”

„És most ő (fiú) itt van.” Viola rámutatott a szívére.

„Figyelj, tudom, el kellett volna mondanom neked, hogy ki voltam, de féltem. Sajnálom.”

„Nos, tudod, talán ha tudtam volna, hogy te egy lány vagy, nem beszélgettünk volna egymással úgy ahogy, és nem ismernénk egymást ilyen módon. És az kár lett volna.”

„Csak hogy tudd, minden amit mondtál nekem amikor fiú voltam, sokkal inkább tett olyanná mint amilyen te vagy, nem pedig mint olyanná mint egy lány.

„Ok, de ebből kiindulva, minden sokkal egyszerűbb lenne, ha csak egy lány maradtál volna.”

*

*

Felsóhajtottam, a szememet forgattam. „Ez olyan nyálas.”

„Arra gondolsz, hogy a lány beöltözik azért fiúnak, hogy bekerülhessen a fiúk focicsapatába… Ez nyálas? Oh gyerünk már Blue!”

„Igen, ez nyálas tudod miért? Annyira kiszámítható a vége. A fiú megkapja a lányt, nem érdekes hogyan.”

„Nem gondolod, hogy veled is épp ez történik? Mármint, mindenki keresztülmegy ezen a  ’kínosságon’ egyszer.” vont vállat.

„Nem… nos Dylan nem számít, de … hát igen. Nem gondolom, hogy túl akarok esni ezen a ’kínosságon’ „. motyogtam, miközben mindketten visszafordultunk a laptopjához.

Hannah-nak már könnyesek voltak a szemei, egyszer csak kiejtette a száján, hogy awwww szót és tapsolt. Oh olyan lányosan viselkedett.

Várjunk… én is lány vagyok. Na, mindegy. Elvigyorodtam, kuncogtam, hogy vége lett.

„WOW ez a film minden egyes alkalommal megfog! Te nem szereted?!”

„Aha, tetszett az a rész ahol a „srác” kinézte Duke-ot. Az vicces volt.” ásítottam, összeborzoltam a hajam.

„Ez minden ami tetszett?”

„Igen.. ez minden amit mondani akarsz nekem?” vállat vontam és megnéztem a telefonomat.

„Nem… több csajos filmet meg kell nézned.”

„Ah. Jobban szeretem azokat a filmeket, amiben független lányok játszanak. Öhm mint Katniss Everdeen az éhezők viadalából.”

Nevetett. „ Ő szerelmes Peeta-ba te idióta!”

„Bazdmeg, nem dehogy! Csak azt színlelte a 12. körlet miatt.”

„Mindegy is. Mégiscsak csókolóztak.” vállat vont, hiszen fogalma sem volt a filmről.

„Csókolóztak.” beszéltem hanyagul, de Harry megcsókolt engem.

„Furcsán nézel.” mondta Hannah mosolyogva.

„Ilyen az arcom, vagy—„

„Nem! Nem nézel ki úgy mint akinek összetörték a szívét, csak egy kicsit. Nem kedvelted Dylant?...”

„Természetesen kedveltem Dylant. Ő egy seggfej, szóval nem érzem úgy, hogy összetörte a szívem.”

„Vaggggy,” a hangja vontatott volt, ahogy megtámasztotta a könyökét a matracon, fel-le húzogatta a szemöldökét. „Van egy másik srác szexi brit akcentussal és göndör ha---„

„Neeem.” mondtam védekezően és gúnyosan egyben. „ Örök romantikus vagy, tudod?”

„Tudom! És én egy szerelem doktor vagyok, szóval látom.”

„Mit látsz?”

A hangos ébresztőórám még hangosabb nyögésre késztetett, megfordultam az ágyban és rácsaptam.

„Baszki.” suttogtam, még mindig csukott szemekkel.

„Húzz ki az ágyból a lusta seggeddel!” hallottam Hannah kuncogását a konyhából.

„Nem.” morogtam bele a párnába, halk hangon.

„Valaki jött hozzád.”

A szememet rögtön kinyitottam, ahogy felugrottam, nem törődtem vele, hogy a hajam úgy néz ki mint a tornádó, csak keresztül futottam mindenen.

„Harry.”

„Szia Blue.” ivott bele a kávés bögréjébe, a szemem megrándult.

Már egyáltalán nem éreztem magam álmosnak.

„Beszélhetnénk?” a fogaimat csikorgattam, bámultam őt.

Hannah furcsán nézett rám.

Figyelmen kívül hagyva őt, kivonszoltam Harryt a szobából a folyósóra.

„Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne vágjalak pofán.” fújtam ki a levegőt.

„Mégis mi a francért csókoltál meg tegnap este?”

„Mert azt akartam. Nem ez az amiért mindketten itt vagyunk? Hogy kihasználjuk egymás előnyeit?”

„Alattomos vagy.” rámutattam. „Tudod, hogy csak akkor csókolhatsz meg, ha azt mondom megteheted. És én azt mondtam neked, hogy nem akarom, hogy ez még egyszer megtörténjen.”

„Bocsánatot kérek. Csak össze voltam zavarodva tegnap este.”

„Oké.” válaszoltam szimplán.

„Oké?”

„Aham. Nos… Nekem egy óra múlva tanítás lesz. És még le akarok zuhanyozni.”

Vadul mosolygott.

„Mi van?”

„Nem akarod kipróbálni, hogy a zuhany alatt szexeljünk?”

Elpirultam, az ötlet arra késztetett, hogy átgondoljam.

„Oh Istenem, de Hannah itt van.” beharaptam az ajkam, Harry kuncogott.

„Ez nem állíthat meg minket.”

„Kész vagy?” suttogtam, megrángattam a kezét, a víz elkezdett ránk folyni.

„Már születésemkor kész voltam.” nézett rám, elmosolyodtam.

Egyszer csak teljesen vizesek lettünk, az ajkát a nyakamra nyomta, amíg én a lábaimat a csípőjénél kereszteztem, a kezeivel támasztotta a combjaimat.

A kezeim átölelték a széles vállait, a víz közben végig folyt az arcomon.

„Biztonság?” lenéztem, ő mosolygott.

„Igen, feltettem.”

Bólintottam, figyelmeztetés nélkül hatolt belém, az ajkaim elváltak ahogy felkiáltottam.

A hátam hozzáért a hideg csempéhez, ahogy elkezdtem lihegni.

A víz egyre jobban folyt rám, miközben durván az ajkába haraptam.

A nedves fürtjei mozogtak az arcába, ahogy egyre jobban tolta belém férfiasságát, amikor még mélyebbre ment elkezdtem jobban rázkódni.

„Bazdmeg a víz túl hideg.” morgott, mögém nyúlt és elfordította a csapot.

„Tovább” nyögtem fel hangosan, közben kiszedtem a hajam a szememből.

Harry engedelmeskedett, a kezem a mellkasára tettem.

A fejemmel előre hajoltam, a szemem becsuktam.

A nyakától kezdve a kulcscsontjáig végig csókoltam, a tempója felgyorsult, ahogy a csípője az enyémhez ért.

Egy hosszú nyögés hagyta el számat, ahogy elkezdte markolni a melleimet és azonnal belém hatolt.

„H-Harry…”

„Shhh.” az ajka a fülemet súrolta.

Miután mindketten elmentünk, leültünk a zuhany padlójára, és besamponoztuk egymás haját.

„Tudod, gyönyörű vagy meztelenül.”

„Te is.” felhúztam az egyik szemöldökömet, ahogy egymás szemébe meredtünk.

„Ez kurva jó volt. Még egyszer meg kellene tennünk.” Harry vigyorgott, nevettem.

„Most arra gondolok, hogy hála Istennek Hannah nem hallott minket.”

Mintegy végszóra meghallottam Hannaht az ajtó túloldaláról.

„Ti most komolyan szexeltetek a közös zuhanyzónkban?!”

„Uhh. Nem, csak azt játszottuk, hogy melyikünk tud hangosabban nyögni! Néha csatlakozhatnál!”  épp csak most találtam ezt ki.

Harry röhögött, most jöttem rá, hogy milyen rosszul hangzott mindez.

Konkrétan mintha arra kértem volna most Hannaht, hogy csatlakozzon hozzánk, hogy hármasban….

Harrynak nagyon beteg elméje van.

„Áh, durva.” mondta Hannah mielőtt hallottam, hogy távolodik a fürdőszoba ajtótól.

Harry megmosta először a hajamat, aztán a sajátját közben mosolygott.

„Ez a reggel baszott csodás volt.” suttogta, majd megcsókolt az államvonalánál.

16. fejezet

Harry szemszöge

Hangosan felsóhajtottam, beszálltam a kocsiba és összedörzsöltem a kezeimet.

Hirtelen elkezdett esni az eső, nagyon rossz az idő mellesleg.

Feltekertem a fűtést, és az ablaktörlőt is bekapcsoltam.

Ahogy ott ültem a csendben, nem segített de Blue szavai jutottak eszembe.

Nem érdekel, és nagyon jól megvagyok így most. Mégis mi ütött belé?

Sóhajtottam, előrehajoltam.

A visszaemlékezés arra az éjszakára az utolsó dolog, amit akarok.

Visszatekintés

„Harry, é…én újraházasodom.”

A szavai olyanok voltak mintha egy téglával megdobtak volna, a szívem összetört.

„De… mégis mi lesz apuval, ha anyu?” megráztam a fejem, nem tudtam olyan könnyen feldolgozni az információt.

„Harry, ő elhagyott minket. Jobb dolga is akadt, minthogy velünk legyen. Ez nehéz, oké? Sajnálom…”

„Nehéz? Olyan könnyen tovább léptél… Tudod, hogy utálom őt anyu. Hozzámész feleségül, és minden, amit tesz majd, hogy kihasznál téged! Bazdmeg, anya ő egy fasz. Fel kéne fognod már végre.” felemeltem a hangom, ez rajta nem segített, de még meg is pofozott.

„Ne mond ezt… Segíts nekünk.”

„Hogy lehetsz ennyire vak?!” kiáltottam, frusztráltan beletúrtam a hajamba. Könnyekkel telt meg a szemem.

„Harry, hagyd abba, hogy anyuval kiabálsz.” Gemma elcsendesített, odafutott mellém.

„Csak azt ne mond, hogy az ő oldalán állsz ebben az újraházasodás dologban.” suttogtam és behunytam a szememet.

„17 éves vagy Harry. Az egész élet előtted áll. Nem kéne emiatt aggódnod.” sóhajtott, a kezemet az övéibe fogta.

„Befejeztem. Ha nem maradsz távol attól a rohadéktól, akkor én elmegyek.” mondtam, majd elmentem mellettük.

Hallottam, ahogy anyám elkezd sírni, Gemma pedig megpróbál megállítani és közben anyut nyugtatni.

„Gem, engedj elmenni.” mondtam összeszorított fogakkal.

„Harry kérlek… Ne. Ne-nekünk szükségünk van rád…”

„Anyut egyáltalán nem érdekli a véleményem. Kurvára apura van szükségem, Gem. Nem erre a szemétládára, akit anyu ide akar hozni.” sírtam, gyorsan megtöröltem a szemeimet.

Kirángattam a karomat a szorításából, kifutottam…

Nem terveztem, hogy valaha visszamegyek.

Blue szemszöge

A telefonomról hallgattam zenét, lágy dallamok töltötték be a szoba csendjét, a szemeim kinyilltak.

Épp arra gondoltam, hogy van egy kis szünetem a tanulásban… Hamarosan vége van.

Muszáj levizsgáznom.

A gondolataimból egy hangos kopogás az ablakon rántott ki, majdnem leestem az ágyról.

„Bazdmeg,” suttogtam, gyorsan felkeltem az ágyból, a szemeim kitágultak.

Odasétáltam és kinyitottam az ablakot, a hajam összeborzolódott.

 Harry máshogy festett.

Kapucni volt a fején, kerülte a szemkontaktust. Hallottam őt szipogni miközben felemeltem az egyik szemöldökömet.

Wáó, ő sírt?

„Öhm.. Hey.” lassan beszéltem, előre döntöttem a fejemet és így rálátást nyerhettem az arcára.

„Bazd meg Blue.” sírt.

„Mi-mi történt?” dadogtam, besegítettem a szobába majd bezártam az ablakot.

Ez volt a ’legkomolyabb’ dolog amiben együtt valaha is részünk volt. Az idő nagy részét egészen máshogy töltöttük.. Jah szóval érted.

Sóhajtott, majd csend következett. „Mégis mi a faszért jöttem ide… Te sosem értesz meg.”

Mielőtt megfordult volna, hogy elmenjen felnyögtem. „Várj.”

„Mi?” csattant fel, könnyek csillogtak a szemében.

„Én csak… Még sosem láttam ezt az oldaladat. És mindez új nekem. De tudod, megpróbálhatom megérteni.” nyeltem egyet, egyenesen rá néztem.

Harry bólintott. „Elég jó.”

Gyorsan megfogta a kezem és leült az ágyra, pontosan mellém.

Úgy értem… Harry Styles sír? Ez valami nagyon komoly dolog lehetett.

Gyengéden az ölembe esett, a szemeim kitágultak.

Hallottam, ahogy hangosabban felsír, ez a semmiből ért engem, megveregettem a hátát.

„Oké ez kezd kurva furcsa lenni, mit történt.” sóhajtottam, kényszerítettem, hogy rám nézzen.

Harry elkezdett rövid mondatokban beszélni, hogy mégis mi történt, én pedig hallgattam.

Soha semmit nem tudtam a családi hátteréről, úgy tűnik most eljött az idő, hogy tudomást szerezzek róla.

„Én csak kifutottam a házamból… Mert az anyám hozzámegy ahhoz a szemétládához. Ő nem tudja, hogy mikre képes az az ember.”

Bólintottam egyet. „Szóval a szüleid elváltak, ugye? Sajnálom…”

„Rendben vagyok… Az igazi apám elhagyott, amikor 6 éves voltam. De é-én sosem haragudtam rá ezért. Ő számomra ugyanúgy az apám maradt.”

Bólintottam. „Sajnálom.”

„Ne tedd. Jól vagyok.” lehajtotta a fejét.

Egy ideig semmit nem szóltunk egymáshoz, csak a zeném volt az egyetlen dolog, amit hallottunk a háttérben.

„Nem gondolod, hogy igazam volt? Őszintén…”

Vállat vontam.

Ha az igazat mondanám, azt hinné, hogy egyáltalán nem segítek neki.

„Tudom, hogy most úgy érzed, mintha a mamád nem törődne veled… De hogyha a helyedben lennék, mindent megtennék, hogy támogassam a családomat. Biztos vagyok benne, hogy ez egy félreértés.”

„N-nem érted ezt…” dadogott.

„Tudod, hogy csak őszinte voltam..” megköszörültem a torkomat, majd megvakartam a tarkómat.

Kurva kínos volt a helyzet. Mi még sohasem csináltunk ilyesmit, egészen ideáig.

Minden olyan gyorsan történt. De nyílván valóan erről senkinek nem kell tudnia.

Visszatekintés vége

Harry szemszöge

Amikor erre a pillanatra emlékezek, a szívem meghasad.

Tudod miért? Mert szeretném bevallani, hogy ez volt a legszebb pillanatom egy lánnyal. A legeslegszebb.

Nem voltunk egymással faszfejek és nem voltunk cukik sem…

Mi csak ültünk ott és arról beszélgettünk, hogy mit tettem, tök őszintén. Senki nem tud erről az estéről, mégis ez volt életem legjobb és legrosszabb estéje is egyben.

A kocsiban ültem, nem akartam elfelejteni azt a napot.

Mert még egy dolog volt, amikor megkérdezte tőlem mit tettem.. és ez olyan… annyira furcsa volt.

Visszatekintés folytatása

„Harry…” szólított meg, ahogy a karjaiban pihentem.

„Hmm.” hümmögtem.

„Erről senkinek ne beszéljünk, jó?”

„Miért, mikor mondtuk el akárkinek is, hogy mit szoktunk csinálni éjszakánként?” nevettem, közben rá pillantottam.

Lassan lenézett rám. „Héj, nagyon sajnálom ezt a dolgot az anyukáddal. Biztos vagyok benne, hogy majd túl teszed magad rajta.”

„Aha… Nem tervezem, hogy valaha is visszamegyek.” válaszoltam halkan miközben egymás kezét fogtuk.

Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy ezt csináltuk. Ez tuti.

„Próbáld meg őt elfelejteni… Tudom, hogy a lelked legmélyén meg tudod csinálni.”

Mosolyogtam a „lelked legmélyén” megemlítésen.

„Talán.”

Csend volt, mindketten egymást néztük, az egyetlen dolog, amit hallottunk az Blue halk zenéje volt.

„Uhm… megcsókolnál? Mint… ahogy egy barát teszi a barátnőjével?” kérdezte.

Egy pillanatig nem tudtam mit beszél, de valahogy egyetértettem vele.

„Aha, persze.”

Mindketten mozgolódtunk és végül felültem vele szembe.

Blue elvörösödött, beharapta az ajkát. „Nem hiszem el, hogy éppen ezt csináljuk.”

„Tudod, nagyon édes személy vagy amikor nem zsémbeskedsz napi 24 órán keresztül.” suttogtam, az ujjaim gyengéden simogatták az arcát ő pedig elmosolyodott, majd lenézett.

„Oké, öhm. Csókolj meg.”

Rögtön engedelmeskedtem neki, az ajkaim gyengéden találkoztak az övéivel.

Nem vártam ettől a csóktól egyáltalán semmit, de a testem megfeszült ettől a szokatlan érzéstől.

Mi volt ez?

Blue lassan visszacsókolt, a csók úgy nézett ki akárcsak egy nyálas filmben. Egy csajos filmben.

Mindketten lassan elhúzódtunk, az ő arcán is ugyanaz a kifejezés volt, mint az enyémen.

Nyeltem. „Volt olyan j-jó, mint ha a szerelmeddel csináltad volna vagy..”

„Aha.” suttogta, egy tincsét a füle mögé tett. „Wáó.”

Elmosolyodtam.

De aztán megint… A furcsa érzés ismét előjött az, amit akkor éreztem, amikor csókolóztunk. Mégis mi ez?

Visszatekintés vége

Már megint azon kaptam magam, hogy az furcsán érzem magam…

Talán újra meg kéne próbálni és meglátom, hogy mi is ez az érzés.

Igen, ezt fogom tenni.

Összeráncoltam a szemöldökömet, már tíz perce a kocsiban ültem és csak arra a napra gondoltam, amikor elhagytam az anyukámat, és amikor én és Blue csókolóztunk.

Eldöntöttem, hogy visszamegyek a kollégiumba.

Újra meg fogom próbálni.

Blue szemszöge

Sóhajtottam, Hannah megnyugtatott engem.

„Szóval kiabáltunk egymással aztán mindketten iszonyú mérgesek lettünk és uhhh…”

„De édesem… ez miért érdekel téged?”

„Nem érdekel.” mondtam gyorsan. „Én csak kurva ideges lettem miatta. Miért viselkedik úgy, mint egy kislány.”

Várjunk… Emlékszem, hogy előtte az anyukájáról beszélt.

Mi… Mi éppen majdnem csókolóztunk. De ez csak a tapasztalat miatt volt, megint.

Egy gyors kopogást hallottam az ajtón, mindkettőnk feje abba az irányba fordult.

„Én nem fogom.” Hannah felhúzta az egyik szemöldökét.

Felnyögtem, a fejemet a kezembe temettem. „Szuper.”

Végül erőt vettem magamon és felálltam, odasétáltam az ajtóhoz, lenyomtam a kilincset és lassan kitártam az ajtót.

Harry volt ott, és… nem mindennapi kifejezés ült az arcán.

„Azért jöttem, hogy megcsókoljalak.” röviden mondta, lassan előre dőlt, az ajkaink gyengéden találkoztak.

Visszacsókoltam, lefagytam az érintése alatt.

Mi a fene volt ez, megremegett a gyomrom…

Elhúzódtunk egymástól, a szemeim kitágultak.

„Aha.” mondta, majd lazán visszatette a kezét a zsebébe.

„Azt ígérted, hogy ezt soha többet nem próbáljuk meg.” sziszegtem, majd óvatosan körbe néztem.

„Bocsi.”

Felhúztam az egyik szemöldökömet.

„Próbáld meg és emlékezz arra a napra értem, Blue.” bólintott.

Szótlanul néztem ahogy egyszerűen csak… elmegy.

Mi. A. Fasz.

15. fejezet

 Sziasztok! Ezzel a fejezettel szeretnék mindenkinek jó szünetet kívánni! :)♥

Harry szemszöge

„Megfoghatom a kezedet?” kérdeztem, Blue pedig vállat vont.

„Uhh. Megmostad?”

„Nah, most vakartam meg vele a seggem.” szarkasztikusan beszéltem, mielőtt összefontam volna az ujjaimat az övéivel, mindketten egymásra mosolyogtunk, de ez semmit sem jelentett.

Abszolút semmit.

„Utálom ezt.” morogta, elvette a kezét amikor megálltunk a mozi előtt.

„Mit akarsz megnézni baby?” elég hangosan beszéltem ahhoz, hogy a pénztáros is meghallja.

„Öhm, nem tudom… Thor? Thor nagy jó pas—„

„Rendben. Az jó lesz.” bólintottam, ezzel félbeszakítva őt.

Tudom, hogy azt akarta mondani, hogy Thor milyen dögös pasi.

Uhh.

„Tényleg ennyire jó pasinak találod?” suttogtam neki, miközben a popcornját ette mellettem.

„Igen, szívesen dugnék vele.”

Felnevettem. „Úgy gondolod, hogy jobb mint én?”

A sötétség ellenére is láttam, hogy mosolyog.

„Huh. Talán.” Blue lassan megnyalta az ajkát.

Ő most totál leutánzott engem. Ezt én szoktam csinálni.

Szenvedélyesen megcsókoltam őt a film közepén, mielőtt rám borította volna a popcornját.

„A faszom..”

Felkuncogott, majd elnézett máshova.

„Cssssssh ott elől!” szólt ránk valaki.

„Bocsásson meg.” mondtam minden őszinteség nélkül a hangomban, Blue nevetett.

„Jól áll a popcorn.”

„Fogd be.” morogtam, miközben megpróbáltam kiszedni a hajamból.

„Ezt még visszakapod.”

„Mmm. Csönd.” suttogta, beledobott egy popcornt a számba.

„Tudod, hogy mi vagy.”

„Mire akarsz ezzel utalni?”

„Te tényleg nem olyan vagy, mint a többi lány, Anderson.”

„Fogd be a pofádat,” kuncogott, felhúzta a szemöldökét.

A többi lány elájulna és rögtön belém szeretne. Blue meg azt mondta, hogy ’fogd be a pofádat’.

Ő más.

Egymás lábát rugdostuk a székek alatt, az arcát a kezébe temette miközben könyökét a köztünk lévő karfára tette.

„Ember, ne rugdoss már.” sziszegte.

Amikor az emberek ránk figyeltek, én és Blue kiegyenesedtünk és úgy tettünk mintha szerelmesek lennénk egymásba.

A picsába, hányni fogok.

Amikor nem minket néztek, mindketten kifújtuk a levegőt és olyan messzire távolodtunk egymástól amennyire csak lehetett.

Igen tudom, hogy leszoktunk feküdni egymással, de még egyszer elmondom, ez nem azt jelenti, hogy valaha megfogom tanulni, hogy hogyan viseljem őt el.

Igazából ez egy kihívás volt.

Igazából kényszerítve voltam arra, hogy eltűrjem őt.

OH AZ ÖRÖM!

Blue szemszöge

Ezután a fantasztikus és hősies film után teljesen felvontam villanyozva, elkezdtem a filmről fecsegni Harryvel.

„Ez a film hatalmas volt!” tapsoltam, és ugráltam mint egy mókus mellette.

„Igen, nem volt olyan rossz.” nevetett, és kinyitotta előttem az ajtót úgy, ahogy tanultuk.

Wow. Igazából nem csodálkozom, hogy tanulnia kell, hogyan viselkedjen úriemberként.

Aztán hirtelen, fényképezőgépek kattogását hallottuk, az emberek kiabáltak, villogó fények szakították félbe a beszélgetésünket.

„Oh a picsába,” őrjöngtem, Harry átrakta az egyik karját a vállamon és könnyedén keresztül sétált a paparazzokon egészen a kocsiig.

„Csak mosolyogj a kamerába.” suttogta a fülembe.

„Ezt kurva nehéz lesz csinálni miközben teljesen megvakultam.” mondtam egy hamiskás mosolyt varázsolva az arcomra, kissé összeszűkítettem a szemem a villogó fények miatt.

Harry mosolygott, közben pedig beindította a motort aminek a hangja visszahozott a valóságba.

„Üdv a show bizniszben.”

Ahogy az autó elindult és végigment az utcán már sokkal inkább biztonságban éreztem magam.

Kifújtam a levegőmet nem hittem volna, hogy valaha is részese leszek ilyesminek, beletúrtam a hajamba.

„Ez őrület volt!”

„Olyan nyugodtnak hangzol.”

„Ez nem az, amit tegnap este hallottam, amikor a nevemet kiabáltad miközben kézimunkáztam rajtad.” felhúztam az egyik szemöldökömet és kinéztem az ablakon.

„Huh,” nevetett, majd bólintott. „Nyertem.”

„Tipikus este?” fordult felém Harry, amikor egy piros lámpához érkeztünk.

„Rendben. Van nálad gumi?”

„Nincs.”

„Azt hiszem van nálam egy a fürdőszobában.”

„Akkor… ma nálad?” vigyorgott.

„Aha. Nem hiszem, hogy ma Hannah otthon van szóval miénk a kollégiumi szoba.”

„Oké.” mosolygott győzedelmesen, elmosolyodtam.

„Hey öhm… tudnád azt utánozni, amikor először szexeltünk?”

Meglepetten nézett rám. „Azt akarod, hogy megujjazzalak?”

„Aha. Hogy ha neked is jó.” suttogtam.

„Persze. Megfelel.” mosolygott. „De csak ha viszonzod a szívességet.”

„Kézimunka?”

„Aha.”

Be voltunk ragadva a dugóba és hallgattuk, ahogy a munkások csinálják az aszfaltot, egyszer csak Harry felnyögött.

„Bazdmeg, ez túl sokáig tart.” káromkodott.

Felsóhajtottam. „Holnap óráim lesznek.”

„Mire végzel?”

„Délután kettőre. Miért?”

„Jó. Semmi. Csak gondoltam megmutatnám az új karrieremet.” mosolygott, erre megforgattam a szemeimet.

Hát nem túl beképzelt?

„Miért utálsz engem?” kérdezte miközben felém fordult.

Szárazon felnevettem, egy olyan „komolyan?” pillantást küldtem felé. „Szerintem pontosan tudod, hogy miért nem kedvellek Styles. Vita vége.”

„Mi… Mert én nem kedvellek?” Harry felhúzta az egyik szemöldökét.

„Igen. És, mert nem vagy az esetem.”

„Te sem az enyém.”

„Rendben, akkor kvittek vagyunk.” nevettem, majd hanyagul vállat vontam.

Még sosem volt ilyen beszélgetésünk ezelőtt…

Sosem kérdeztük egymástól, hogy miért is nem bírjuk a másikat… Talán mert nyilvánvaló volt. Vagy talán csak féltünk a másik válaszától?...

Ah, féltem a seggem.

Úgy gondolom, hogy több vagyok emberileg, mint amilyen ő valaha is lesz.

Rosszul hangzik, tudom.

Egyszer csak eljutottunk a szobámig, Hannah az ágyán ült, elmosolyodott ahogy meglátott engem és Harryt.

„Milyen volt?”

„Jó. De meg akartam kérdezni, hogy egy órára magunkra hagynál?” kérdeztem és behúztam Harryt a szobába ő pedig becsukta az ajtót.

„M-Mi miért?”

„Mert meg kell beszélnünk valamit… Öhm igen.” Harry vállat vont.

Gyanúsan rám nézett majd Harryre amíg én nyeltem egyet.

„Ahh most akkor végre kedvelitek egymást?!” kérdezte majd ránk kacsintott.

Megkönnyebbülten felsóhajtottam.

„Uhh igen, biztos.” Harry mosolygott majd kivezette Hannaht az ajtón.

„Jó, egyedül vagyunk.” mondtam idegesen. „Muszáj ezt megint megtennünk?”…

„Igen, de most egy kicsit óvatosabban.” figyeltem, ahogy elhúzza a sötétítő függönyt és bezárja az ajtót.

„Ezt jól gondolod.” nevettem, majd halványan elmosolyodtam.

„Miért gondolod azt, hogy bántani foglak?” Sosem tettem, nem is akarom.”

„Nem tudom. Ez csak nehéz, látni, hogy mi lettél… híres vagy most. Nem tudunk óvatosak lenni.”

„Tudod, hogy az óvatosság az én világom.”

Óvatosan neki csapott a falnak, engedtem, hogy a nyakamat csókolja. Az arcom még mindig érzelemmentes volt.

„Blue, gyerünk már…” Az orrát végighúzta az arcomhoz, egyenesen a szemembe bámult.

„Lehetne, hogy ma ne csináljuk? Kérlek.” sóhajtottam, könnyedén eltoltam magamtól. „Sokkal érettebben kell viselkednünk.”

„Érettebben miben?” csattant fel, felment benne a pumpa.

„Már mindketten elmúltunk 20 évesek! Nem gondolod, hogy ez már nem játék többé?”

„Minden játék a számomra. És ha nem értesz velem egyet, talán jobb ha elmegyek.”

„Miért rémülsz meg amikor törődnöd kéne valaki mással?”

Felnevetett, elnézett másfele. „Miért, úgy gondolod, hogy törődöm veled?”

„Nem.” hirtelen védekezően hátra léptem. „Más emberekkel. Anyukáddal. Beszéltél vele azóta mióta elfutottál? Vagy még mindig félsz a szeme elé kerülni?”

„Ne hozd őt fel.” összeszorított fogakkal beszélt, beleütött a falba és mindent kiolvasott az arcomból amikor összerezzentem.

Nehezen lélegzett, nyilvánvalóan nehezen érintette a téma amit felhoztam.

Összerezzentem, a földet néztem. „Egy szörnyeteg vagy.” suttogtam.

„Most vetted észre?” szarkasztikusan beszélt, felemelte az államnál fogva a fejem. „Majd később látlak.” motyogta Harry, undorítóan megcsókolt miközben én eltoltam magamtól.

„Menj ki.” mutattam az ajtóra, egyik kezemmel megtöröltem a számat.

Gúnyolódva feltette mindkét kezét, mintha csak védekezne.

 Bassza meg. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem tud gondoskodni semmiről.

Ölni tudnék azért, hogy láthassam őt, ahogy „gondoskodik”.

Már felnőtt… Mikor kezdett el így viselkedni?

 Hallottam, ahogy az ajtó becsapódott én pedig káromkodva belerúgtam a földön fekvő párnába.

Azt kívántam bárcsak rájönnék, hogy miért mindig ilyen, a kezdetektől.